Látvány és emlékezet,

Magyar nyelv. E térbeliség annak látványa és az emlékezet együttes jelenlét-alkotó kötődése több esetben a romantikus természeti és a modern nagyvárosi kódok történeti különbségeivel jellemezhető.

Mindkét esetben megállapítható ugyanis, hogy a térben előadódó látványok — bár nem okvetlenül alkotnak otthonos világot a bennük megforduló szubjektum számára — mégsem létezhetnek az emlékezet, a memóriában anyagtalanul tárolt jelentésvilág nélkül, szemlélésük alapuljon akár valamilyen szerves-történeti kötődés, akár az árucsere logikáján. A továbbiakban néhány olyan modern szöveg — novella — kerül röviden, inkább csak példaként említésre, melyben a tértapasztalatot jórészt éppen e médiumok nyelvi transzformálása révén előállított látványok nyújtják.

Így a hagyományosan ekphrászisznak, képleírásnak vagy tájköltészeti eljárásnak nevezett jelenség az így nyelvbe íródott térbeliség szerint nyerhet műfajtörténeti jelentőséget. Amit a jelentés nem közvetít, ford.

Újabb perspektívák a városkutatásban, Bp. Létrejötte, változásai és jövőjének kilátásai, ford. Az ősz nálunk Szovátán belemarkolt az erdőbe s a tölgyfák lombja foltonként megveresedett, mintha vért eresztett volna rajta.

Az útszéli vadvirágok színtelenek lettek és a bokrok piros bogyós ágai ledőltek a száradó gyepre. Az oldal megsárgult; a közeledő halál gondolata mintha megijesztette volna a bikkeket, gyűrött s sápadt lett, mint a vén ember arca.

• Bregg a látáson
• A látás elvei

Oly nagy lett az egész kép és csendes. A hegyháton felül, a havas fenyves elein, halvány szürke köd ül s miatta a rajza belevesz az égboltba.

Az ormon leszálló erek, patakok simábbak, csendesebbek lettek; elbujnak a selymékes sások közé, loppal csorranva a fekete mederbe Egyetlen szörnyű nagy száj ez a rengeteg erdővel szegett kép, mely utolsókat lélekzik. A beszédhelyzet és a nézőpont határozott iránya elmosódik, az egyik szereplő a festőileg előállított kép része és alávetettje — áldozata — lesz.

Elemzések Mikszáth Kálmán novelláiról, szerk.

A környezet tehát egy haldokló vénemberhez hasonlított arcot kap, sőt egy mindent felemésztő száj képét ölti magára. A haldokló és a halállal fenyegető térkörnyezet képét teremtik meg az ekphrásziszok, azaz a vázolt közeg vizuális konnotációit vonatkoztatják vissza arra a beszédre, melyből származnak, melyből kiindultak.

Tanulmány. EISEMANN GYÖRGY Tér és nyelv, látvány és emlékezet a modern magyar novellában

A hold két vékony acélpengét világít meg, mely fókuszálja az elbeszélői tekintetet. Majd e fenyegető környezetben egy siránkozó hang szólal meg, mely viszont éppenhogy szembeszáll a pusztulás iménti képeivel-zörejeivel, a halál atmoszférájával. Az asszony mentegetni próbálja a férjét, a történteket balesetnek minősíti, a halálesetet nem gyilkosság, hanem szerencsétlenség következményének kísérli meg bemutatni.

A mediális szembesítés határozott, benne a festői képiség pusztító-ellenséges-embertelen szuggesztióját próbálja tagadni a szereplői beszéd hárító tanúvallomása. Az nem igaz. Hogy mondhatnak ilyeneket, csendőr úr!

Ráesett Gyurira, tessék elhinni! Óh, jaj nekem, jaj bűnös testemnek. Ha megkivánok valakit, jaj nekem, jaj neki. Temessék már el az élő Istenre.

Könyvajánló

Mintegy a kezdetéhez kényszerül vissza a linearitásában megfordított cselekmény, Vö. Irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok, Bp. A kép halálospusztító sugalmazásainak győzelme olyannyira teljes, hogy legvégül a beszélt nyelv még a szemantikáját is elveszíti, s a szereplői szólam jelentéstelen hangok artikulálására, merő kiáltozásra lesz csak képes.

De a közeg, melynek vizualitását a nyelv itt megidézi, már nem a századvégi festmények világa, sokkal inkább a hírlapírás informativitása, a sajtó képi illusztrativitása. Részeként annak a folyamatnak, melyet piktoriális, más esetben ikonikus fordulatnak nevez a szakirodalom. A kettő között természetesen nem húzható éles határvonal. Lovik novellája mindenesetre egy újságíró munkájáról szól, aki riportokat készít olyan helyszínekről, ahol várhatóan valamilyen katasztrofikus esemény végzetes hatósági beavatkozás következik be.

A modern magyar elbeszélés születése, Bp. A groteszk jelenléte Petelei István művészetében. Egy szó az ikonoklazmusért, ford. De éppen az válik a szövegben eldönthetetlenné, hogy a riporter mennyire a nézőjeolvasója és mennyire a megfestője-megírója ezeknek a jeleknek. A látható közeg tehát, mely áttevődik a szövegbe, ezúttal hasonlít a napilapok világához, hatásmechanizmusa a sokszorosított látvány és emlékezet.

Monti, Silvio ban Olaszország és Magyarország kölcsönösen kulturális évadot rendez a másik országban. Ennek előkészítése során a Külügyminisztérium fölkérte a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy vegyen részt a programkínálat bővítésében.

Miközben a színvilág kifakul, addig a látvány egyes színes — festői — foltjai viszont e színtelen környezetbe ágyazódnak, átütnek a nyomtatott újságpapír fekete-fehér ábrázolatát idéző ekphrásziszokon, így keltenek negatív-pusztító előérzetet.

Az újságíró hosszan sorolja, mit látott a különböző tömegmegmozdulások során, s rémisztő képei ugyancsak a tömegmédiumok hírközlő oldalainak harsányságából, sokkoló eljárásaiból merítenek.

Silvio Monti: emlékezet és látvány

Teljesen biztos látás sápadtság, hogy a környezet vizuális jeleinek olvasását igazolják majd a történések. Az egyik szintén a — romantikus gyökerű — modernség paradigmája, s az akár pszichoanalitikus kontextusban értelmezendő álomelbeszélés eredménye. A két történet egymás metaforája lesz: a riporter az álomban önmagát ismeri fel a halál kutyájaként, míg a bolgárhidi bányászok hiedelme valósággá válik.

Másnap mindenkivel végez a katonák sortüze, aki szót váltott az újságíróval.

1. Fekvenyomás látás
2. Silvio Monti - Emlékezet és látvány - Füredkult Látvány és emlékezet.
3. Látásjavító táblázatok
4. Здешняя жизнь отличалась от диаспарской едва ли не во всех отношениях.

Mindvégig a fentebb idézett első bekezdésekben megfigyelhető technika érvényesül: a fekete-fehér környezetből azon mozzanatok színesednek ki, melyek nem a hírlapi illusztrativitás látványszerűségéből, hanem a nyelv mindent megjósló, arcfestő képességéből eredeztethetők. A kék égboltot követően így ütközik ki feltűnően a piros bajusz véresen szürrealisztikus víziója, majd a zöld és sárga szemű pokoli véreb külsejének leírása.

Mediális értelemben tehát az álom és a legenda vészjósló-horrorisztikus karaktere őrzi valamelyest a romantikus víziók színkészletét, amely legalábbis mozzanatosan-mozaikszerűen ráfestődik arra a szürke háttérre-környzetre, mely a tömegfogyasztásra szánt korabeli napilapok képi tapasztalatából áll elő. Élmények és értelmezések, Miskolc, Felsőmagyarország, A novella tehát akkor és úgy látja a helyszínt, a teret tragikus emberi sorsok közegének, amikor és ahogy látvány és emlékezet a napilapok szürke illusztrativitásából kivenni képes a képzőművészet formáit és színeit.

Ezzel együtt aki helyreállította a látáslátást szöveg a képi anyag és a nyelvi közeg olyan összjátékát nyújtja, melyben a narrátor emlékeiben élő test és a fényképein látszó alak látvány látvány és emlékezet emlékezet bár két külön médium tartalmazottjaként jelölődik, mégis azok együttműködésével válik elbeszélhetővé-olvashatóvá.

A sokszorosítás látvány és emlékezet az emlékezetet a test és a kép addig kézenfekvő analógiájától, elkülönül egymástól a fotón látható és az emlékezetben őrzött alak képe. Olyképp, hogy a fénykép mellett az emlékkép mint egyedi festmény kerül elő.

A harmadik fotónál fordulat következik be, ezután kevésbé a fotográfiákhoz tartozó elbeszélésről, inkább az elbeszéléshez tartozó fotográfiákról olvashatunk. S a képek nem az általuk előrejelezhető cselekménynek, hanem az alkotói és szereplői intenciók kudarcának a lenyomatai lesznek. A negyedik és az ötödik kép pedig teljesen a cselekménynek alárendelt elemmé, illusztrációvá minősül vissza, az addig ismeretlen és most feltáruló események tudósításához mellékelten.

A negyedik fotográfia úgy hat a fiatalemberre, ahogy manapság egyes hírek drámai képsorai a nézőkre-olvasókra: minden közölt szónál elementárisabb hatásfokkal. Nyelvi és képi szint újra megfelelésben van, a két médium érintkezése nem hagy kételyt az események együttes értelmezése felől.

Holott a följegyzőrendszerek modern technikája, a medialitás alakulástörténete közismerten éppen az addig tapasztalt harmóniájuk látvány és emlékezet felbomlásánakbizonytalanodásának folyamatára vallott, még ha végleges és teljes szakadék nem is következhetett be. Mikszáth elbeszélésében tehát a szóváltás és a képváltás szemantikája együtt mozog, az adott jelenet újraharmonizálja a fotók és a történet összefüggését, mintegy diafilmhatást imitálva.

Ezen együttmozgással egy olyan kötődés jön létre a kép és a környezet, a látvány látvány és emlékezet emlékező szöveg között, melyben a képmezőn belüli és azon kívüli világot nem kétféle térbeliség vagy annak imitálása hanem újra csak a térbeliség és az időbeliség találkozása szerint teszi interpretálhatóvá.

Az arckép elindította emlékezés toposza s a térkörnyezet jeleinek időjelekké áttűnése művek beláthatatlan sokaságának sajátja lesz, a magyar modernitásból elég Krúdy Gyula epikájára, egyes Szindbád-szövegeire utalni.

Majmunka a széteső, fragmentumaiban elő-előtörő mozaikokból kombinál fikciót, persze a saját nézőpontja szerint. Látvány és emlékezet felolvassa Szindbádnak a férfi hűtlenségei — azaz korábbi élete — történetét. Szindbád hol tiltakozik, hol nem, de bármit tesz, a saját múltja egyedül a Majmunkától létrehozott szövegből formálódik. Képelemzés, szerk. Azok a ritka pillanatok, amikor Szindbádnak sikerül megszöknie emlékei elől, nem a melankólia, hanem a nevetés pillanatai: a múlt-dimenzió sikeres törlésének az eseményei.

Olyannyira erős e kötődés, hogy Szindbád, közeli halálát érezve levelet küld az asszonynak, s a rá várakozás feszültsége maga is emlékeztető erejű lesz. E téren — a történeti alakulás visszaértéséhez — tanulságos későbbre tekinteni, szóba hozva egy későmodern alkotást. Ugyancsak az újsághír közege, a napilapok betűi — a nyilvánosság ezen eszközei — képezik a világtörténelem történéseit eseményekké, elsajátított és történelemalkotó tapasztalattá Kosztolányi Dezső Barkohba című novellájában.

Ahogy Lovik elbeszélésében tetten érhetetlen a médium és a bennefoglalt jelentés viszonya, azaz eldönthetetlen, hogy a riport megírása és közlése a következménye avagy az oka a pusztító katasztrófáknak, úgy Kosztolányi szövegében is kétirányúan, kölcsönösen meghatározott a világháborús borzalom és a sajtótermékektől közvetített megismerés.

Mégpedig alaposan. Nem is felejtették el soha. Ezzel szemben az elbeszélő a saját memóriájára egészen más tulajdonságokat tart jellemzőnek, még a nagyvárosi tér látása tekintetében is.

Számomra a tűzvész annak az alföldi putrinak az égése, melyet mint gyermek figyeltem meg, öntudatlanul. Személyiségelbeszélés és identitás Krúdy Gyula regényeiben, Bp. A nyelvi fordulat későmodern paradigmája és a tömegmédiumok írásbeli hatalmának szövetsége nagy mértékben határozza meg a korszak kulturális-kommunikációs feltételeit, akár a politikai hatás létrejöttét és természetét. A jelek ezen izolált — csakis történetietlen strukturalitásában működtetett — felfogása ezért, a fentebbi kiindulással szemben, teljesen elvonatkoztat megkerülhetetlenül jelentéses temporalitásuktól.

Az írásként a papírlapok betűinek szemiózisaként felfogott nyelv egyik szóbeliségbe hatoló előfordulása pedig a Kosztolányi-novella látvány és emlékezet rögzített játéka, a barkohba. A párbeszédet csak imitáló, detektív-szituációra valló kérdés-felelet sorozat a nyelv írásbeliségén alapuló szemiotika logikáját követi a beszédben: egy végső jelölt megtalálását célozza a fokozatosan, lépésről-lépésre feltárt elemek és azok szerkezeti összefüggéseinek feltárásával-feltérképezésével.

Nem véletlen, hogy a novella barkohba-virtuóza, Scholz, egyúttal egy tipikusan írásbeli feladvány, a keresztrejtvényfejtés nagymestere. A barkohbajátékkal voltaképpen a keresztrejtvényfejtés síkbeli-írásos nyomkereső hálózata akarja megszállni a beszélt nyelvet, melyet időtlen struktúrává fokozna le.

A megoldást — az előre megadott jelentést, a jelöltet — myopia újszülöttekben kérdés-felelet akciósor a valódi párbeszéd ellentettje, a kreatív dialogicitás kiüresítése, a performativitás megtagadása. A művelet — sok tekintetben az abszurd irodalom stílusának ekvivalense — teljesen látvány és emlékezet a nyelv beszédaktus-karakterét a beszédet mint cselekvést : a kérdések és a látvány és emlékezet kizárólag az információra mint izolált adatra irányulnak, azaz steril konstativitásukban igaz—hamis, igen—nem osztottságukban kerülnek felhasználásra.

Scholz gúnyneve nem véletlenül Piszokratesz, vagyis az írástól tartózkodó, a párbeszédre hagyatkozó filozófus nevének groteszk és leminősítő kifordítása.

Silvio Monti: emlékezet és látvány – Az Utazó Magazin

A találós kérdés megfejtése pedig tudvalevőleg a Jancsi János nevezetű — életrajzilag József Attilára alludáló — költő feleségének 30 Vö. A barkohba így olyan kommunikatív közegbe kényszeríti-helyezi a dialógus-imitációt, melyben az információ kutatása és megszerzése érintetlenül hagyja a jelenlét történő történését mint megértéseseményt. A kifejtés e hermeneutikailag megerősített pontján szükséges kitérni a térbeliség, a beszéd és a memória olyan sajátos összefonódottságára, mely a magyar későmodernitás egyik legtöbbet tárgyalt novellájában kap döntő fontosságot.

Móricz Zsigmond Barbárok című szövegében a szereplők térbeli elhelyezése és mozgatása mind szubjektumaik, mind sorsuk és nyelvük szempontjából egyaránt meghatározó. Az alföldi síkság, annak betyárvilága olyan kulturális régióként tartható számon, ahol a térvégtelen érzete — az ég és a föld találkozásának látványa — hatja át a benne élő embert. E centrum ez esetben ellenállhat bármilyen dekonstruálásnak: az eltérő nézőpontot semmibe veszi, s nem képződik olyan másik térszerkezet, mely az önmagát kizárólagos instanciának képzelő szubjektum önkényét akadályozhatná.

Az önnön abszolútumába révülő akarat és agresszivitása természetesen ekkor sem szükségszerűen alakul ki — a pusztaság éppenhogy egy ezzel ellentétes életforma, az önkorlátozó remete, az aszkéta területe is lehet.

Mindenesetre ezek az ellentétek a gátlástalanul individuális centrum és az önfeladó transzcendentalizmus végleteit képezik, s a Móricz-novella gyilkos szereplői azért barbárok, mert az előbbi uralkodik el látvány és emlékezet, míg a másikkal szembesülés a végzetük lesz. A gyilkosságot megelőző — ahhoz vezető — dialógusban, a Barkohba kérdésfelelet játékától gyökeresen különbözően, az egyes megnyilvánulások totális mértékben válnak beszédaktusokká.

A beszédhang cselekvésjellege az egyes szavakszótagok ismétlése emellett a fonetizáló látvány és emlékezet, az indulatszók közlése révén üt át a mondatokon: előbb a Bodri juhász, majd a veres juhász performálja szólamát.

RÉZ Pál, Bp. Magamnak csináltam. Meg a fiamnak. Mozgásba hozza ugyanis a végtelen terek említett másfajta jelentéskörét, szakrális értelmezését. Hát azt is kend nyugtatta el. Látvány és emlékezet hasonló poliszémikus kísérletek azonban sikertelenek maradnak, a bűnös nem törik meg, nem tesz vallomást.

Ez történik a zárásban a nyelv anyagának fétisizálásával, miáltal a bűnös tette és nyelve azzal az erővel szembesül, amelyből származik. A fétis a nyelv merő materialitásának használatával korreláló tárgy, ezúttal a fentebb idézett performatív agresszió totemisztikus kifejeződése. A totem a freudi elmélet szerint is egy ősbűn, egy gyilkosság jelölője, az áldozat testének helyettesítője, mely hatalmat nyer a merénylő fölött.

A rézzel kivert szíj fétisizálása és a nyelv anyagának performálása egymással ekvivalens jelenségek.