A kommunikáció természetes csatornái a látás

Kód szerint[ szerkesztés ] Nem nyelvi kommunikáció[ szerkesztés ] Nonverbálisnak vagy nem nyelvinek nevezünk minden olyan kódot, ami nem használ nyelvet.

Példa az érintés, a térköz lásd proxemikaa testbeszéd sok más jele lásd arcjáték, szemkontaktusok, gesztusokés az öltözködés. A jelek utalnak az üzenet tartalmára, ami lehet akaratlagos igen vagy nem intésea kommunikáció természetes csatornái a látás akaratlan, mint az izzadás. Ide tartoznak a rövidlátás szürkehályog után által közvetített jelek is.

Az írott, különösen a kézzel írott szövegek is tartalmaznak nem nyelvi elemeket, mint a stílus, a betűk vagy írásjegyek formálása, a szavak elrendezése, vagy az érzelmek kifejezése emotikonokkal. Az élőlények kiértékelnek minden jelet, amit érzékeikkel fel tudnak fogni. Szóbeliség[ szerkesztés ] A hatékony szóbeli kommunikáció sok tényezőtől függ, és nem szigetelhető el teljesen a nem nyelvi kommunikációtól.

A beszédhez szorosan kapcsolódnak a nem nyelvi kommunikáció elemei, készség mások meghallgatására és a magyarázatra. Az emberi nyelv szimbólumok szavak, lexémák és nyelvtani szabályok összességeként definiálható, ahol is a szabályok kezelik a szimbólumokat. A nyelvmint olyan, a nyelvek közös tulajdonságaira utal. A nyelvtanulás a kora gyermekkorban a legintenzívebb, amikor a gyerek anyanyelvét tanulja.

Ekkoriban könnyen tanulja, de könnyen el is felejti a nyelvet. A több ezer nyelv közül a legtöbb lexémáit hangsorok beszélt nyelvvagy gesztusok és mimika építi fel jelnyelvek. Nincs éles választóvonal a nyelvjárás és a külön nyelv között. A természetes nyelvek mintájára alkottak mesterséges nyelveket emberi használatra, amelyek a természetes nyelvekhez hasonlóan építkeznek. Erre példa az eszperantó és a volapük. Egy másik fogalomrendszerben mesterséges nyelvnek nem ezeket, hanem a programozási nyelveket tekintik, amelyek egyaránt szólnak az emberhez és a számítógéphez.

Az ember a matematikát is nyelvszerűen fogja fel, így beszélünk a különféle matematikai formalizmusok nyelveiről. A kommunikáció többnyire kölcsönös, azaz a résztvevők egyszer adók, másszor vevők. A hatékony kommunikáció jellemzői: Az információközlésre szabványos nyelvezetet használ. Ha valami tisztázásra szorul, akkor rákérdez, vagy válaszol, ha rákérdeznek.

Kijelentései közvetlenek, egyértelműek. Közli a többi résztvevővel, ha a tervek vagy a célok változtak. A többi résztvevőt ellátja minden szükséges információval. Megfelelően használja a nonverbális jeleket Megfelelő sorrendben közli az információkat A közlés szerkezete jól felépített [4] Írás[ szerkesztés ] Az írás feltalálása óta a mindenkori technológiának megfelelően fejlődik.

Ennek hatására alakult ki a kommunikációpszichológia és a médiapszichológia. Az írás története három szakaszra osztható: [5] Az írás a piktogramokból alakult ki képírás. A jeleket kőbe vésték, így nem lehetett mozgatni, azonban elkezdték egységesre alakítani a jeleket.

A következő lépésben különféle hordozóanyagokat kezdtek el használni, mint a papiruszta viasztaz agyagtáblátvégül a papírt. Eközben az írás rendszere leegyszerűsödött, a képírásból ábécék alakultak ki. Az írás mozgathatóvá vált.

Kommunikáció

A harmadik szakasz az újabb technológiára alapult, és elektromágneses sugárzáselektromos és mágneses jelek tárolják és hordozzák az információt. Ezzel a kommunikáció egy olyan folyamat, amiben jelentést kapcsolnak és szállítanak, hogy a kommunikáció természetes csatornái a látás a megosztott megértést. Gregory Bateson szerint ez az univerzumban fellelhető tautológiák másolása. Ha az olvasó valamit nem ért meg, akkor szintén meg kell beszélnie ezt az íróval.

Éppen ezért a vállalatoknál mindenképpen kell beszélgetés, hogy tisztázzák a dolgokat. Ahogy a kommunikációs folyamatokban, úgy itt is vannak alapfeltevések a résztvevőkről, mint állatokról, emberekről, élőlényekről, gépekről, cselekvő lényekről, viselkedő lényekről.

Tekinthetik alapvetően társasnak, vagy részek összességének. Kiemelhetik az elemek egy részét, és azok szempontjából is tárgyalhatják. A különböző megközelítések különböző fogalmakat, modelleket és elméleteket eredményeznek. Ennek azonban az a következménye, hogy a kommunikáció tárgyalásakor mindig meg kell határozni a szemléletmódot, különben a megközelítések keverése zavart okoz.

A személyes tapasztalatok fontossága[ szerkesztés ] A kommunikációt, különösen az emberi kommunikációt nem lehet távolságtartóan kezelni, már csak azért sem, mert ennek tárgyalása további kommunikációt igényel. Még megfigyelőként is a saját tapasztalatok, előítéletek, belemagyarázások, következtetések, és még az olyan ösztönösen működő folyamatok is, mint a tudatelmélet is óhatatlanul befolyásolja a kommunikációról alkotott gondolatokat. Ezen nem változtat még az sem, ha a megfigyelő nem érti a nyelvet, amin a résztvevők beszélnek.

Mindezek a folyamatok működnek akkor is, ha éppen magáról a kommunikációról esik szó. Ez ahhoz vezet, hogy a megfigyelés és a leírás a felszínen mozog, és éppen a lényeget nem tudja megragadni. Korlátozza a jelenség szerkezetének megértését, Cselekvéselméleti megközelítés[ szerkesztés ] Cselekvéselméleti megközelítésben a kommunikáló felek közös cselekvést hajtanak végre.

Ezzel további belső folyamatokat vesznek számításba, mint célt, terveket és gondolatokat. A kommunikációt magát is cselekvésnek tekintik, amit meghatároznak a céljai.

Ezek egyike a megértés, de a feleknek további céljai is vannak, amelyek a helyzettől függenek, és amelyek csak közösen érhetők el. Társas cselekvésként csak a kölcsönös kommunikáció értelmezhető. Ez például azt jelenti, hogy myopia kép be beszéd és a hallgatás csak egymással párban jöhet létre. A kölcsönös kommunikáció nem egymástól elszigetelt egyének cselekvéseinek összessége. Egy további ismertetőjel a kreativitás : új ötletek, gondolatok, megoldások születnek, amelyeket a résztvevők egyenként nem tudtak volna létrehozni.

Problémaelméleti megközelítés[ szerkesztés ] Problémaelméleti megközelítésben a résztvevők problémát oldanak meg. A problémát megfigyelik és megállapítják, majd megoldják. Ez a megközelítés összefér a cselekvéselméleti megközelítéssel. Az egyik legfontosabb megoldandó probléma az önazonosság fejlesztése és megerősítése, amit a többi szereplővel való kapcsolat alakít.

Ez például elérhető a saját élmények elmesélésével és mások hasonló történeteinek meghallgatásával. Jelelméleti megközelítés[ szerkesztés ] Népszerű megközelítés, ezt tanítják az iskolákban. Itt a kommunikáció jelei egy közvetítő közegen, csatornán át haladnak, és a jelek bizonyos folyamatokat váltanak ki.

Ha a kommunikáció kölcsönös, akkor ezt úgy képzelik el, hogy időnként változik a jelek haladási iránya, mert az eddigi adótól a hallgató vette át a szerepet, és az eddigi adóból hallgató lesz.

• Öt százalék látás
• Mínusz látomásom van arról, hogyan lehet helyreállítani
• Irodalomjegyzék Előszó E könyv több mint húsz éves története során elég jelentős befolyást gyakorolt a hazai kommunikációs kutatásokra és oktatási próbálkozásokra, annak ellenére, hogy szinte "szamizdatként" jelent meg.
• Küszöbtáblák a küszöblátás vizsgálatához
• Mi a látás angiopathia
• BUDA BÉLA: A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ SZABÁLYSZERŰSÉGEI
• A vizuális kommunikáció folyamatai

A szereplők mibenléte, társas aspektusok, öntudat, tervek, célok és cselekvés nem játszik semmi szerepet. Claude Shannon és Warren Weaver matematikailag ezzel a megközelítéssel írták le a kommunikációt.

A matematikai modellek kezelik a jelek és jelkombinációk sorozatát.

A csatorna átviteli kapacitását is ehhez igazodva számítják ki. A matematikai kommunikációelmélet elfogadottsága miatt a jelelméleti és a cselekvéselméleti megközelítés nem mindig válik szét. Természettudományi megközelítés[ szerkesztés ] Természettudományi megközelítésben eltekintenek az élőlények kommunikációja közben lezajló belső folyamatoktól.

Bizonyos feltételek teljesülése esetén lemennek akár a molekulákig is, és molekulák közötti kommunikációról is írnak lásd sejtmemória, illetve beszélnek. A kommunikációt az evolúció egyik hajtóerejének is tekintik.

Az orvostudományban és a gyógyszerészetben a betegségek keletkezésére is segít magyarázatot adni. Pszichológiai megközelítés[ szerkesztés látási problémák mik A kommunikációpszichológiában a résztvevők belső, lelki folyamatait követik nyomon.

Alapvetően egyéneknek tekintik őket. Az egyén pszichológiai leírásából kiindulva tekintetbe veszik a társas folyamatokat is. Ebből a megközelítésből elméleteket és modelleket is alkotnak, amiket többek között terápiás célokra is használnak.

A továbbképzéseken is gyakran előveszik ezeket az elméleteket. Paul WatzlawickDon D. Jackson és Janet H. Beavin pszichológusok terápiás tapasztalataikra építve alkották meg elméletüket ben, ami terápiás szemszögből közelítette meg a kommunikáció szerepét az emberi kapcsolatokban. Közös írásuk német fordítása népszerűvé tette a kommunikáció témáját a pszichológiában az es években.

Ők írták le azt az alapvetést is, hogy nem lehet nem kommunikálni. Friedemann Schulz von Thun Watzlawick nyomán alkotta meg a kommunikáció négyoldalú modelljét, amiben a kommunikációt négyoldalú folyamatként írta le. A kommunikáció természetes csatornái a látás a modellben az adó és a vevő között az üzenet egy négyzetbe van fogadva, ami a következő aspektusokat tartalmazza: Téma: Miről beszél?

Kapcsolat: Az adó és a vevő kapcsolata. Önkifejezés: Hogyan nyilvánul meg magáról az adó? Szándék: Mit akar az adó a vevőtől? Grice szándékkifejezési és -felismerési modellje[ szerkesztés ] A pszichológia elismeri a kódmodellt, mint az emberi kommunikáció egyik mechanizmusát, de feltételez egy összetettebb, a szándékok kifejezésén, illetve felismerésén alapuló modellt is.

Az első jelentősebb elmélet Paul Grice nevéhez fűződik, melynek három egymásra épülő eleme van: a szándék központi jelentősége, az adott szándékra vonatkozó következtetések, és az ezeket a következtetéseket szolgáló vezérelvek, az úgynevezett maximák. A szándék központi szerepe leginkább a 'nem szó szerinti jelentés' példáján keresztül szemléltethető, ugyanis a kódmodell egyik kritikája az, miképp jut el a vevőhöz az adó által küldött, átvitt értelmű, ironikus vagy viccesnek szánt üzenet releváns tartalma.

Azaz, ha nem szó szerinti a jelentés, csak a dekódolás nem lehet elegendő egy nyelvi aktus megértésében. A nyelvi kódalkalmazással csak a szó szerinti jelentésig jutunk el, de ezen felül egy sor következtetést kell levonnunk, melyek különböző természetűek lehetnek. Figyelembe vehetjük például a kijelentés kontextusát, vagy feltételezhetjük, hogy a kommunikációs helyzet kooperatív, azaz hogy a felek adóként és vevőként is betartanak négy alapszabályhalmazt. Ezek az ún. A kommunikációt kölcsönös egymásra hatásként értelmezi.

A résztvevőket egymásra ható testekként értelmezi, amelyek különféle hatások alatt állnak és azokra reagálnak. A hatások vonatkozhatnak az egyes élőlényekre, a közöttük végbemenő folyamatokra vagy anyagi környezetükre, vagy érinthetnek egyszerre több élőlényt is.

A legegyszerűbb élőlényeknél egyszerű hatás-reakcióként írhatók le. Az ember viselkedésének leírása ezzel a módszerrel nagyon összetett. Ez a megközelítés a Rendszerelméleti megközelítés[ szerkesztés ] Niklas Luhmann az es és az as években alkotta meg rendszerelméletét, amely magas szintű absztrakciójával és általánosság iránti igényével tűnik ki. Eszerint a mínusz látási határ egy társas termék, egy autopoietikus művelet, ami annak megőrzésére és elkülönítésére szolgál.

Ebben a megközelítésben eltekintenek a cselekvéselméleti tárgyalástól. Cselekvés helyett a résztvevőket az öntudatuk irányítja, és egyéniségüket mint pszichológiai rendszert fejezik ki. Ezzel szemben a közösségek a kommunikáció által cselekszenek. Az elmélet jellemzője, hogy a közösségről szóló elméletét nem a cselekvéselméletre alapozza. Luhmann így foglalta össze a lényeget: Nem az ember tud kommunikálni, hanem a kommunikáció tud kommunikálni.

Ez azt jelenti, hogy a kommunikáció további kommunikációt látásvizsgálat milyen gyakran kiváltani, így a közösségek autopoietikusan megőrzik állapotukat a kommunikációval. A közösségek a szerkezetek és a funkciók összefüggésében pszichés rendszereket képesek alkotni, hogyha kommunikációjukkal a témához kapcsolódó elemekhez csatlakoznak. Működhetnek hibásan is, hogyha a szelektív kommunikatív komponensek által nyújtott információra nem megértéssel, hanem félreértéssel reagálnak, és zavarják a folyamatban levő kommunikációt.

A metakommunikáció ez most nem feltétlenül szavak nélküli segíthet ezeknek a kiküszöbölésében. Ennek a hátterében az áll, hogy meg kell különböztetni a közösségek autopoiesisét a pszichés rendszerek autopoiesisétől.

Ez a megkülönböztetés ellentétben áll a metakommunikációval, ahol az egyének önmagukról alkotott gondolatai összetalálkoznak a kommunikációról alkotott elképzelésekkel, és mediációval, továbbképzéssel és további módszerekkel dolgozható fel.

Interdiszciplináris megközelítés[ szerkesztés ] Az interdiszciplináris megközelítés több tudomány eredményeit foglalja össze, így szerepel itt biológianeurobiológiaszemcsepp látássérülés miattrendszerelméletszemiotika és kinezika. A megközelítést Humberto Maturana és Ernst von Glasersfeld alapozta meg. Maturanánál az autopoiesisből adódik a nyelv, mint koordinált viselkedéskoordináció megértése. A természetes nyelv mellett egyes nyelvi jelenségeket is tekintetbe vesz, amiket a szemiotika ír le.

Glasersfeld nézőpontja összefér ezzel, de ő inkább a természetes nyelvvel foglalkozik. Az interdiszciplináris megközelítés különlegessége az, hogy következetesen magyarázza a nyelvi interakciók működését és nem ragad meg a jelenséget megérteni hivatott modellek gyártásánál. Ez az eljárás megkülönböztethető Luhmann alapvetésétől, ami az eredetileg Maturanától származó autopoiesis fogalmát leszűkítve saját rendszerelmélete szolgálatába állította.

• Látássérülés ellenőrzése
• A szem gyógyszere a látás helyreállítása
• A kommunikáció fogalmi rendszere és kutatástörténete a nyelvhez, a beszédhez kötődik.
• Aki feltalálta a látásvizsgálati táblázatot
• Amikor mínusz látást hívnak
• Kommunikáció – Wikipédia

Modelljei[ szerkesztés ] A különböző megközelítések különböző modelleket eredményeznek. Ezekben különféleképpen ábrázolják a kommunikációt, különféle folyamatokat írnak le és emelnek ki.

Fontos, de gyakran nem tudatos megkülönböztetés az adó beszélő, író és a vevő hallgató, olvasó szempontja. A rádió és a telefon működési elvét tükrözi. Az adó, a kommunikáció természetes csatornái a látás vevő és a csatorna a telefon részei voltak.

A telefonbeszélgetés nem mindig hallható tisztán, ezért bevezették a zajt. Ezt a modellt a kommunikáció standard modelljének is nevezik. Az adó információt vagy üzenetet küld át elkódolva egy csatornán, ahonnan a vevő hozzáférhet. Ez egy egyszerű, általános modell a kommunikációra, ami egyszerűen csak az üzenetküldést mutatja. Erőssége az egyszerűsége, általánossága és mérhetősége.

Azonban ebből a modellből nem vezethetők le stratégiák és cselekvések a mindennapokra. Shannon és Weaver szerint háromféle probléma vetődhet fel: Technikai probléma: az üzenet közvetítésének pontossága Szemantikai probléma: a jelentés megértése Hatékonysági probléma: milyen hatékonyan tud hatni az adó a vevőre Daniel Chandler a következőképpen kritizálja a modellt: [10] Felteszi, hogy a partnerek elszigetelt egyének Nincs helye különböző gondolkodásmódoknak Nincs helye különféle értelmezéseknek Nincs helye szituációs kontextusnak Az SMCR modellt David Berlo javasolta ban.

A Shannon-Weaver-modell bővítése az adó-üzenet-csatorna-vevő modell az elemeket különválasztja. Wilbur Schram szerint azt is meg kell nézni, hogy mi az üzenet hatása Ezek többféle formát ölthetnek, amelyek függenek a kommunikáció módjától és a résztvevők képességeitől. A tartalom és a forma együtt alkotja az üzenetet, amit az adó átad. A kommunikáció tekinthető információközlési folyamatnak, aminek három szemiotikai szabálya van: Pragmatika, a jelek és a résztvevők kapcsolata Szemantika, a jelek és jelentésük kapcsolata Szintaktika, a jelek formai tulajdonságai A kommunikációt társas kapcsolatként fogják fel, amiben a résztvevők közös jelkészlettel és szemiotikai szabályokkal bírnak.

Ez az általános szabály figyelmen kívül hagyja, ha az egyén önmagával kommunikál, például belső párbeszéd, feljegyzések vagy napló formájában.